Éppen ilyen tájt lehetett - február eleje, január vége - amikor 2014-ben az alig 4 hónapos kisfiammal elhatároztam, hogy nem ülök tovább otthon, és egyedül – apa és kocsi nélkül – is útra kelek.
Le kellett győznöm magam, amikor a kisfiam megszületett és már lassan 3 hónapja voltam otthon úgy, hogy szinte csak sétálni mentünk ki, mert féltem, hogy ha messzebbre megyünk, akkor nem fogom tudni megoldani a nehézségeket.
Visszatartott a sok kétségem:
Mi lesz, ha sírni kezd és nem nyugszik meg?
Különben is, hogy szállok fel a buszra?
És hol fogom szoptatni?
Mi lesz, ha épp akkor rottyant a pelusba? Hol cserélem ki?
Csodálva néztem a 2 gyermekes barátnőmet, hogy milyen bátor és két pici gyerekkel is el tud menni a piacra egyedül, meg a bevásárlóközpontba, ha éppen valami onnan kell. A család persze biztatott, hogy ne féljek, menni fog, meg a barátnőm is.
Nehéz volt! Furcsán hangzik annak, akinek még nincs gyermeke, vagy azoknak a többgyermekes anyukáknak, akiknél a kezdeti nehézségek már ködbe vesztek olyan rutinosak. Sokat gyötrődtem, s már saját magam előtt is fárasztóak voltak a kifogásaim.
Aztán erőt vettem magamon, és megtört a jég!
Íme a tippjeim, amik segítettek könnyebbé tenni a napjaimat azzal, hogy változatosságot csempésztek a napokba a kimozdulások:
- Nem kell rögtön élesben, egyedül elindulni buszozni!
Megkérhetsz valakit, egy nagyit, vagy a párodat, vagy egy rutinosabb barátnőt (ha van ilyened), hogy az első buszozásra induljatok el együtt. Mi például a párommal indultunk neki. Én toltam a babakocsit és én vittem fel a –szerencsére alacsony padlós- buszra, ő csak ott volt velem és ez máris segített.
- Bátran kérj meg valakit – akár a buszsofőrt!- arra, hogy segítsen felszállni vagy leszállni a járműről, amivel utazol. Általában nem szokták visszautasítani. Csak mondd el nekik, hogy hol foghatják meg biztonságosan a babakocsidat. Úgy emlékszem, nekem az vált be, hogy én fogtam mindig a tolókart – így a picit is láttam- és a segítőm a kerekeket összekötő rudat fogta. Alacsony padlós busznál szemből toltam fel a kocsit, és háttal húztam le. Magas busznál talán épp fordítva esett kézre.
- Ne félj!
A pici a te érzéseidből táplálkozik. Ha érzi rajtad, hogy feszült vagy, izgulsz, akkor talán ő is nyűgösebb lesz. Viszont, ha magabiztos vagy és elhiszed, hogy jó móka kimozdulni otthonról, akkor ő is nyugodtabb lehet. Nekem mindig rá kellett jönnöm, hogy az én kisbabám folyton segít nekem azzal, hogy nem nyűgösködik, ha valamit különösen nehéznek vagy macerásnak érzek. S így aztán bebizonyosodott, hogy a félelmeim nagy része csak a fejemben létezik. Hiszen annyi érdekes dolog van a világban, út közben.
Ne feledd: Egy kisbabának még minden újdonság!
- Készülj fel mindenre, és nem érhet meglepetés!
Csak gondold végig, hogy mi minden történhet egy út során:
Megéhezik – Időzítheted két etetés közé az útra kelést. Vihetsz magaddal egy kis lefejt tejcsit is, ha nem mész hosszú útra. Ha tápszeres, ott egy nagyszerű termosz, amiben vihetsz melegvizet és bárhol elkészítheted neki frissen a tápszert. Ha már hozzátáplálsz, akkor egy kis bébiétel-szakállka-kiskanál sosem árt, ha van.
Megszomjazik – Babavíz mindig legyen nálad! Persze szopizós babáknak még nem feltétlen kell. Magadnak is vigyél innivalót!
Bekakil – Ezért van a pelenkás táska tele minden jóval (pelus, popsitörlő –ami amúgy maszattörlésre is kiváló-, popsikrém, pelenkázó alátét, esetleg plussz egy váltás ruha) A pisivel teli pelus gondot csak azért nem említem, mert szeirntem arra te is gondolsz, hogy indulás előtt még tisztába tedd a picit!
Itt muszáj, hogy javasoljak egy szuper dolgot, amit sajnos én is csak nem rég fedeztem fel: Töltsd le a telefonodra a „Családháló” alkalmazást, ami segíthet megtalálni a legközelebbi pelenkázó helyiséget.
Unatkozik – Legyen néhány extra játék (zörgős könyv, nyomogathatózenélős izé, rágóka, csörgő), amiket nem adsz neki oda rögtön, hanem csak akkor húzod elő a meglepit, ha már látod, hogy unja esetleg, ami a babakocsira van rögzítve. Ja és mindent tégy rögzíthetővé! (Kis könyvet pl kilyukaszthatod egy lyukasztóval és fűzöl bele mondjuk gumit).
- Ha téged akar és ezért sír, hát vedd ölbe egy kicsit!
Persze buszon azért nem javaslom. De ha már ott vagy valahol és a pícúr téged akar, akkor vedd ölbe bátran és ne törődj azzal, hogy úgy érzed, mindenki téged néz! Csak az számít, hogy ti ketten összhangban legyetek. Hisz megnyugszik, ha érzi, hogy számíthat rád!
Na látod, nem is olyan ördöngősség. Igényel némi előkészületet ugyan, de ezt már úgyis megszokjuk lassan a gyerek mellett.
Nekem nagyon sokat segített, hogy végre útra keltem akkor a babámmal. Valahogy még a sors is úgy hozta, hogy sok ismerősöm is abban az időben szült és babázott otthon. Így mindet végig látogattam. Néha babakocsival, néha hordozóval és hátizsákkal. Hidegben, melegben.
Mindegyikük ugyanazzal a csodálattal fogadott, ahogy én figyeltem egykor a két gyermekes barátnőm!
Szóval azt javaslom:
